Jelenlegi hely

Elszántság és akadály: amikor egy 3 gyermekes anya belevág a környezettudatos családi életbe!

Egy éve, a műanyagmentes július keretében elhatározták a debreceni szerkesztőségi kollégáink Edit és Adél, hogy sokakkal együtt ők is nekivágnak az útnak és megpróbálják elhagyni életük sok területéről azokat a tárgyakat, eszközöket, amelyek feleslegesen terhelik műanyaggal és szeméttel a környezetüket.

Először csak a július volt a cél, de aztán annyira belejöttek, hogy életük részévé vált és egy év távlatában beszámolnak, hogy miként lehet ezt bevezetni a gyerekes, akár sokgyerekes családok hétköznapjaiba is.

Első cikkünkben Edit környezettudatos családdá válását mutatjuk meg, hogy egy év alatt mi az amit sikerült beépítenie a hétköznapokba. Adél sikereit és nehézségeit itt olvashatjátok!

Tanyasi élet a nagyváros szélén, homeoffice, három lány- egy nagykamasz, egy kiskamasz, és egy hisztikorszakos ovis, na és egy semmi újra nem nyitott férj.

Kálmánczhey Edit – Debrecenimami főszerkesztő

Környezetünk tisztasága, az állatok és a növények védelme mindig is alapvető fontosságú volt számomra. Gyermekeimet is ebben a szellemben neveltem - ne bántsák az állatokat, ne tépjék, ne tapossák le a növényeket, ne szemeteljenek. Érdekes módon korábban, ennél mélyebben nem gondoltam bele, hogy sokkal többet is tehetnénk. 

5-6 éve az internet által megnyílt a világ, számos olyan kérdést és problémát előtérbe állítva, amely elgondolkoztatott. Mára a globális felmelegedés hatását szó szerint a bőrünkön érezzük, a jóslatok nem éppen kedvezőek.

Ha így haladunk, gyermekeinknek igen komoly problémákkal kell megküzdeniük 20-30 éven belül, pont akkor, amikor nekik is gyerekeik lesznek és próbálnák megélni azokat az örömöket, amiket most mi élünk meg velük/általuk. Azzal a céllal, hogy nekik, és az ő gyerekeiknek (a mi unokáinknak) is boldog jövője legyen, mára egy teljesen más szemlélettel éljük az életünket, amely sajnos még közel sem a legoptimálisabb, mert számos nehézségbe ütközünk nap mint nap.

Szemléletmód megváltoztatása

A magam megvilágosodása, és elhatározása után rögtön szembekerültem az első nehézséggel, méghozzá, hogy a családom is hasonlóan érezzen és gondolkodjon. Mivel a gyermekeimmel sokat beszélgetünk mindenféléről, így őket nem volt nehéz meggyőznöm a dolgok fontosságáról. Hasonlóan gondolkoznak más családtagjaim (ahol szintén több gyereket nevelnek), és anyukám, aki modern lévén nyitott minden új kipróbálására.

Nálunk a család férfi tagjait a legnehezebb meggyőzni. Főleg az idősebb korosztály az, aki nem akar már a megszokásain változtatni. Ők azok  – sok millió emberrel együtt a világon - akik a legnagyobb sajnálatomra nem akarnak kilépni a komfort zónájukból. Számomra ez a legnehezebb pontja a dolognak.

A tervtől a megvalósításig

A legnehezebb feladat, hogy a hétköznapokba is beépüljenek azok a lépések, amelyeket elterveztünk.
Ezért igyekszünk fokozatosan átállni.

  • Az első dolog - ami tulajdonképpen már évek óta része az életünknek - az a kulacs használata. Mindenkinek van a családban, igyekszünk magunknál tartani, előszeretettel töltjük a csapvizet bele, bárhol is járunk. Sajnos ritkán de előfordul hogy otthon marad.
  • Nem használunk szívószálat, eldobható evőeszközöket, poharat. Van üveg- fémfedeles poharuk a gyerekeknek, visszük magunkkal, ha olyan helyre megyünk, ahol tudjuk, hogy műanyag pohárba kínálnának. 
  • Évek óta rendszeresítettem  a textil bevásárló táskák használatát. Egy fonott kosár és több láda is állandó részese a kocsinknak, de a kistáskámba is mindig lapul egy apróra összehajtható textil szütyő.
  • Az elmúlt egy évben - a 15 lépés kampányt követően -  valósult meg, hogy a nejlon zacskók helyett textil tasakokat varrtam. Volt, amit nem használt párnahuzatból hoztam össze, és volt, amit professzionálisan alakítottam ki hálós anyagból – kevéske varró tudományomat bevetve.

Ami kezdetben nehézség volt, hogy minden alkalommal vissza is kerüljenek a táskába, és a kocsiba ezek a szütyők, hogy a legközelebbi vásárlásnál is velem legyenek. Volt rá példa, hogy nem volt ott, ilyenkor egyből a kosárba pakoltam, és a fizetésnél egyenként raktam ki a pultra. Nem sikerült még beépíteni a vásárlási szokásaimba, hogy a henteshez menet a húsáruhoz dobozt is vigyek magammal, viszont előre kicsomagolt húst sohasem veszek.

Amit sikeresen alkalmazok:

  • A bevásárlást korábban is, de most még inkább tudatosan igyekszem végezni. Listát írok, felesleges dolgokat nem veszek. Tartózkodok az impulzus vásárlástól.
  • Nem használunk folpackot, helyette méhviaszos kendőt vagy fedeles dobozokat, üvegeket használunk.
  • Ruhatárunk a legszükségesebbeket tartalmazza, szeretünk turizni, és szoktunk csereberélni is ismerősökkel, családtagokkal. A gyerekek is örökölnek egymástól.
  • Mivel sokat főzök, kész ételeket nem vásárolunk. Igyekszek mindent magam elkészíteni, sütni, főzni, a kertből mindent befőzni, elrakni.

Barackbefőttek a télre várva

Számomra a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a város külső peremén lakva, nincs lehetőségem csomagolás nélküli termékek vásárlására. A belvárosba vannak csak olyan boltok, ahol kimérve kaphatok tejfölt, tejet és sok más általunk használt terméket, de a nagycsaládos feladatok közé egy ilyen célzott bevásárlást még nem tudtam hétről hétre beiktatni. Még nagyobb nehézség az is, hogy a számomra - ételallergia miatt - szükséges termékek csak kicsomagolva kaphatók.

Az egyértelműen látszik, hogy a bevásárlást még inkább tervszerűen kell végezni, alaposan felkészülni, beiktatva a napi/heti tervbe.

Szelektálás

  • A papírt korábban is külön gyűjtöttük. Ezek a szelektív gyűjtőbe kerülnek.
  • Az ételmaradékok, és a zöldhulladék a háziállatok révén hasznosul.
  • Próbálkozunk a komposztálással is, ez még tanuló fázisban van.
  • Amióta szelektíven gyűjtjük a szemetet, szinte alig kell a kukát üríteni. Heti egy sárga zsákunk mindig van.

A szelektív zsák tartalma jól mutatja, hogy miből fogy sok, és milyen irányba kell a tudatosabb vásárlás irányában haladnunk. Nálunk a legnagyobb mennyiséget a tejes dobozok és a tejfölös dobozok jelentik.

A szelektív gyűjtésben számunkra az a legnehezebb, hogy ahol lakunk, onnan nem viszik el a szelektíven gyűjtött zsákokat. Egyelőre egyik családtag viszi el magához és teszi ki a háza elé, ahonnan heti rendszerességgel viszik el a szelektív hulladékot.

Ami még hátra van

A környezetünket fokozatosan próbáljuk átalakítani. Kipróbálás alatt vannak természetes, általam elkészített tisztítószerek. Apránként lecseréljük a kozmetikumokat is.

- debrecenimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.
Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Az Édesanya teremtése

Az Édesanya teremtése

Azt tudjuk, hogy 6 pár keze és 3 pár szeme van, gyógyítani is tud, de ki teremtette a könnycseppet?
Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Ugrás az oldal tetejére